szia! kösz’, hogy eljöttél. gyónni fogok. helyezd magad kényelembe. ma lesz az, amikor megvallom. 

ugye, az erény hőse vagy te is, ahogy itt mindenki? kérlek, akkor segíts! bűnömet keresem. 

erényed tükrében látni akarom milyen zord bűnös vagyok. 

csak nyugodtan. tölts egy kávét. vagy, bármit. én, rumot iszom. vagy semmit, ha zavar. 

elmondom. öltem. talán, apámat. késsel szúrtam. elnéztem, ahogy folyt a vére egy alvadt éjszakán. nem színezem, hisz emberek vagyunk. s mint megdöföttek hirtelen majd mi is lerogyunk. ennyi. 

van itt még valaki?! 

ma délután zsinagógában jártam. hangversenyen. megtudtam, hogy éppen kezdődik a jom kippur, a zsidók nagy engesztelési ünnepe. a hitközség vezetője előre bejelentette, hogy a haydn darab már nem fér bele, mert mire sor kerülne rá, a nap lemegy s kezdődik a bűnvallás és bűnbánat. ez van. a bűn kikívánkozik. ugye, mindenki megérti? hát, persze, hisz emberek vagyunk. 

mendelssohn és beethoven lement, aztán elkezdődött a bűnbánat haydn nélkül. utánanéztem. merthogy nem tudtam. mea culpa. isten megbocsátotta népének az aranyborjú imádást…, igaz, mózes földhöz vágta a két kőtáblát. aztán, azóta van a jom kippur, a kiengesztelés ünnepe. 

na, de mivel senki sem mondta, hogy maradjunk bűnt vallani, most itt vagyok, s elmondom, hogy öltem, talán apámat. ám lehet, bűnöm gyermekes, együgyű nagyon. annyira, hogy istent nem is fárasztom vele, majd feloldozom magam, mert aki él, segít nekem. 

itt vagy? élsz? 

tudom, ha klassz kirándulás fotókat, vagy családi ünnepen készült boldog arcokat mutatnék, itt lennél. talán nincs is mit keressek itt bűneimmel, ahogy hydannek sem jom kippur péntekén szürkületkor a zsinagógában. nem tudom, hogy is van az, hogy bűneimmel általában nincs mit keressek isten egyik felekezetének házában sem, de a nyilvánosság előtt sem. 

hát, persze, hisz emberek vagyunk. magunkat és egymást is úgy tudjuk igazán szeretni (elviselni?!), ha valami klassz helyzetben mutatjuk magunkat. legalábbis, ez a gyakori. hisz, emberek vagyunk. pedig annyira, de annyira kellene egy rendes jom kippur, mint tamásinak a rendes feltámadás. 

megvan, ugye? józsef attila, a bűn. 

de, kitüntetésnek veszem, ha mégis itt vagy még. és, akkor elmondom: öltem. vajon szokás ilyenkor? mindegy. 

boldog jom kippurt! én elmondtam: öltem.