ego-tudatomnál vagyok

azt mondják, lehet a fióknak írni. és megannyi „intellektuális” turpiságot elkövetni.
lehet. de minek? önki­elégítés.
hmmm…
lehet, hogy a nyilvánosság is az. önbe­elégítés.
mindegy, asszem. így is, úgy is: az alkotás magányos aktus.

azt is mondják, ha nem vagy online, nem is létezel.
fene tudja.
te mikor érezted utoljára, hogy létezel?
na, inkább ez a kérdés.

Zsombor vagyok.
szeretem ezt a szláv eredetű (zimbor, „bölény”) magyarosított nevet.
apám vonalán Brassai. üknagyapám még kronstadter volt. holdvilági szász.
nem tudom, mennyire számít – de a származásom ennél jóval színesebb: homoródjánosfalvi Varga, székelymuzsnai Dénes, anyai ágon hagymásbodoni Pepella és Krika.
szóval… hova álljanak a belgák?

marosvásárhelyi vagyok.
tanultam protestáns teológiát, majd drámaírást. ezekből diplomáztam.
de voltam vasbeton-szerelő, műszaki rajzoló, református lelkész, politikai vezető, vállalati beszerző, színházi levéltáros és marketinges, őrző-védő.
most épp közszállítási ügynök.
foglalkoztam vidékfejlesztéssel, újságírással, lapkiadással, politikai és kulturális marketinggel.
és még sok mással.
túl sok mindennel.
nyughatatlan keresgélő vagyok. vagy sarlatán.
fene tudja.

de egy dologban következetes maradtam: családos vagyok. (olykor, ez is megkérdőjeleződött.)
Rékával közel négy évtizede együtt. három gyereket felneveltünk.

végül arra jutottam, hogy összegyűjtöm egy nyilvános honlapra mindazt, amit az elmúlt években írtam.
legalábbis egy részét.
mert grafomán vagyok. asszem.
van ebben exhibíció. írásterápia.
és némi nárcizmus is.
talán.

ha keresnél, itt jelezd!