egyik nap hirdetés jelenik meg a folyami lapban: az öreg csuka úszótanfolyamot hirdet. 

a fiatal márna arra gondol, hogy ebből nem kellene kimaradni. early bird beiratkozik. már egy hónapja szorgalmasan eljár az oktatásra, és örül, hogy mindössze egy piócába kerül az, hogy a legendás hírű csuka tanítványa lehet. 

egyik nap rákérdez balin szomszédjára, hogy látja nála a fejlődést? 

a balin hümmög, majd mutat egy-két mozdulatot, ami talán neki jobban megy, mint a márnának, de elhatározza, hogy ő is beiratkozik. három hónap múltán már olyan sok hal jár úszni tanulni az öreg csukához, hogy a sok pióca kárba menne, ezért a tanfolyam mellett boltot nyitott, és remekül érzi magát üzletemberként pikkelyei alatt. 

aztán már különböző szintű csoportokat is hirdet: 

– alapszint: hogyan használjuk az uszonyainkat hatékonyabban? 

– középhaladó: hogyan tartsuk a legjobb áramvonalas formát? 

– haladó: a valódi mélyvízi úszás titkai 

– mesterkurzus: az óceánra való felkészülés (ez a legdrágább, mint az embereknél a himalája mászás, vagy a mélytengeri búvárkodás). 

a haltársadalom közvéleményformáló szegmense egyre inkább érzi, hogy ha nem járnak a legújabb szintekre, le fognak maradni. elkezdik nézni egymás úszástechnikáját, és megítélik azokat, akik nem úsznak „szakszerűen”. fb oldalt és -csoportot indítanak, komoly vitafórumok alakulnak ki, már-már követhetetlenül változatos topikokkal. 

az öreg csuka egyedül már nem képes eleget tenni az igényeknek, és tulajdonképpen bele is fáradt, meg arra gondol, hogy most már lazán megengedheti magának, hogy trénereket alkalmazzon. a továbbiakban csak irányítja a céget. 

egy év múlva megjelenik a konkurencia is, mert a trénerhalak rájönnek, hogy az öregtől lenyúlhatnak némi klientúrát és saját szakállukra vállalkozva több haszonnal jár. az úszótanfolyam nemsokára a folyami társadalom legnagyobb iparága lett, és szaporodni kezdtek a gazdasági konfliktusok, de nemcsak. úgyhogy szükség lett gazdasági rendőrségre, bíróságra, börtönre és törvényszékre. 

az öreg csuka természetesen a kormányzat vezetője, hiszen ő találta ki a spanyolviaszt. de a hatalmas üzleti forgás ravasszá is tette, hiszen sejtette, hogy amikor majd az őrületig feszítik haltárasik a tempót, egyszercsak egyikük meg fog állni mint Forrest Gump, amikor elfáradt a végeérhetetlen és értelmetlen futásban, és felteszi a félelmetes kérdést: 

miért is tanulunk úszni? 

és miért is úszunk? 

és ki vagyok – én a hal! –, aki úszni tanul? 

hogy ezt megelőzze a haszontermelő gazdasági faktorok, a rendszerigazgatók és -felügyelők mellett filozófusokat is alkalmazott, akiket egyébként egyszerűen naplopónak tartott. ám, most belátja, hogy mindenkinek megvan a szerepe ebben a hatalmassá nőtt játékban. 

apropó, mi a te szereped?! 

ekkor jelennek meg a spirituális guruk. és az iparág már csúcsra jutott, megjelenik egy „mesterhal”, aki azt hirdeti, hogy az igazi úszás az, ha nem úszunk. ő meditációs tanfolyamokat indít, ahol a halak megtanulják „elengedni a víz áramlását”. 

a gazdasági elitek először nevetnek rajta, de amikor látják, hogy ebből is pénzt lehet csinálni, az úszásmentes úszás is beépül a rendszerbe. és a fejlődés végeérhetetlen. nem ismeri a vég fogalmát. 

telt múlt az idő, az öreg csukának pedig nyomni kezdte a lelkét. ezért bennfentes haveri körének ezt mondta: 

– tudjátok mit? ez az egész tanfolyam egy vicc volt. ti már tudtok úszni… mindig is tudtatok. 

a halak döbbenten néznek rá. 

– de mihez kezdjünk most? – kérdezi egy középkorú sügér, még az első tanítvány nemzedék oszlopos tagja. 

– hát… csináljatok valami mást. 

a halak teljesen pánikba esnek. már annyira megszokták, hogy egy célért dolgoznak, hogy nem tudják, mit kezdjenek magukkal a fejlődés és az úszásoktatás nélkül. egyesek inkább úgy tesznek, mintha a csuka nem is mondott volna semmit, és folytatják az edzéseket. mások elmennek egy másik csukához, aki még tovább fejlesztette a módszert és egy még hatékonyabb úszástechnika elsajátítását ígéri… 

igen, végül minden öreg csuka magára marad. az emberek világtörténelme tele van elmagányosodott hatalmas erejű birodalmi vezérekkel. és kiderül, hogy mindig lesz majd egy újabb öreg csuka. 

aztán eljött napjainak vége is. halálos ágyán, a holtág fenekén rádöbben, hogy ő maga soha nem tanult meg úszni, mert mindig csak másokat tanított. pedig már hiszi, hogy valóban tudni kell úszni. és a tudás csakis tanulás, gyakorlás, edzés, fejlődés nyomán lesz. 

mielőtt csendben öröklétre szenderülne, kibuggyan belőle egy oxigénbuborék: 

– és most… merre tovább? 

ps: ha elég sokáig tanulsz úszni, előbb-utóbb rájössz, hogy a víz sosem volt akadály…