„hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell…” megvan, ugye?
egy pohár víz egy pohár vizet ér. nem többet. nem kevesebbet.
néhány éve Mátyás fiammal elindultunk a Kishegyszőlőből toronyiránt Gógánváraljára, a nagyszüleihez. nyári kánikulában. fejenként 1 liter vízzel. nagyjából 40 kilométer. az árnyékos erdőben okés volt, a lankás kiégett legelőkön hamar elfogyott. a víz. az első (gyéren) lakott település: Vajdakuta. a kutak már rég kiszáradtak, mondták. bizarr… Vajda-kútja. szerencsénkre éppen halotti torra készültek (bizarr, ez is!), a cateringesek megszántak fél liter ásványvízzel. Küküllőszéplak határában már a dezhidratálódással küszködtünk. szerencsénkre a kukorica még zsenge állapotában volt. mohón vetettük rá magunkat a csövekre, szívtuk-nyeltük az édes nedvet. lelkierotikus élmény. elég volt annyira, hogy elérjünk az első házhoz. végre. víz. hideg kútvíz. Gógánváralján, persze, hideg sört ittunk. szóval ennyit ért egy pohár víz.
maradjunk abban, hogy egy pohár víz: egy pohár vizet ér. a sör pedig nem ér annyit. a sör értéke: a sör.
mindez úgy jut eszembe, hogy szembejött velem egy FB-os parabola. egy idősebb férfi azt tanácsolja a hiányos öltözetben megjelenő lánynak: védje meg értékeit – azaz nőiességét. szerinte, Isten mindent, ami értékes a természetben – például a gyöngy, a kristály, az arany – elrejtette, ezek felkutatása és kifejtése erőfeszítést igényel, ebből származtatható értékük. kutatni, megtalálni, merülni, bányászni és fejteni kell, ameddig előkerülnek. áldozatot kell hozni ahhoz, tulajdonunkba kerülhessen. udvarlás, házasság és végül a hálószoba. ott aztán végre szabadon és biztonságban tündökölhet bájaival, azaz megélheti, élvezheti nőiességét. az erkölcsi tanulság: hölgyek, ti értékek vagytok, ne vessétek disznók elé gyöngyeiteket!
szép, nem? százezrek osztják, posztolják, hiszen annyira fontos sérülékenységünkre vigyázni. kéjéhes erkölcsi fertőben dőzsöl a csúnya világ. sic!
azt nem vitatom, hogy nagyon sokan ezt így is gondolják, és jóhiszeműen osztják. elférünk, mind. ez nem hagy ökológiai lábnyomot. és tényleg, vigyázzon és magára vessen mindenki.
a parabolával van bajom. hogy érti a lelki bölcs, hogy ami értékes rejtve van? hiszen, minden értékes. a rovarok, a baktériumok, a növények föld alatt és felett, az állatok, a víz, a levegő, a napfény, a légkör, és persze az ásványok is. a formák és a színek. minden értékes a komplex ökoszisztémában. mindennek helye és funkciója van. s akko’ mitől értékesebb a gyöngy, az arany, a kristály?
attól, hogy az ember felárat rendelt ezekhez, mert kitalálta az ékszert, például? hogy jön ide a nőiesség?
ebben az ájtatos felvetésben a nő sokkal vulnerálisabb, mint mély dekoltázzsal az utcán! az én olvasatomban, ugyanis, a bölcs mondása így hangzik: angyalom, rejtsd el bájaid, légy titokzatos, hogy alaposan megdolgozzon érted a férfi mielőtt megszerez. aztán, majd úgyis megszerez, tulajdona leszel – de, legalább értékes tulajdona.
ez nagyon beteg! a férfiról még szó sem esett. pedig benne van. latenciában: a férfiasság egyenlő a zsákmányoló vadászösztönnel, a dominanciával. több évezredes történelem igazolja, mi bajom?
visszatérve a pohár vízhez, úgy vélem a nő értéke nem több és nem kevesebb, mint a nő. ez a férfira is dettó érvényes. a víznek a víz, a gyöngynek a gyöngy, a nőnek a nő az értéke – az embernek: az ember. önmagában van értéke mindennek, nem viszonylagosságban. a bikinis nőnek ugyanannyi az értéke, mint a sok alsószoknyát és pártát viselő kalotaszegi viseletbe rejtőzködő hajadonnak. azaz önmaga az értéke. nem a férfi sóvárgó szeme teszi értékessé.
nekem mindig is nagyobb kísértést jelentett az állig gombolkozott nő (lelki értelemben is), mint a monokinis. izgalmasabb hódítási kihívásnak éltem meg, mint a kitárulkozót. kísértésnek.
de! nem attól lett értékesebb, hogy végül meghódítottam. az, hogy a nő is, férfi is ettől érzi magát értékesebbnek: ez az aberráció.
a pohár víz értéke: a pohár víz. nem attól értékes, hogy szomjas vagyok és megiszom. körforgásban van. én, aki megiszom, szintén a körforgás része vagyok. én sem attól vagyok értékes, hogy megiszom, hanem attól, hogy a körforgás része vagyok.
hamvasbélásan: a körforgás feltétele a kölcsönös tisztelet. tiszteld önmagad, hogy része legyél a körforgásnak.