kortárs nyelv helyett tolmácsot igényel a református egyház. modern konzervativizmus, asszem. halandzsa lehet ebből. 

vajon isten érti? 

belülről és kívülről is ismerem a református egyházat. tizenhét éve kívülálló vagyok ugyan, mégis érdekel. hogyan beszélnek most a megújulásról? 

az újonnan választott püspök beszédéből és a Budapesten tartott református megújulás konferencia köleményeiből próbálom megérteni: mit jelent ma az egyház számára a megújulás? 

vannak kételyeim. 

miért hagyják el tömegek az egyházat? 

erre miért nincs válasz? 

meghallgattam az ominózus beszédet. kábé így foglalható össze: nehogy má’ a “világ” szabja meg, hogy milyen legyen az egyház megújulása. nem a szervezetet, hanem a tagokat kell megújítani. ennyi.

néhány nappal korábban, január 29-én Budapesten református “megújulás konferenciát” tartottak! balog zoltán miatt tüntettek a rendezvény helyszínén. 

első sorban ült Kolozsváron is. Balog Zoltán. de itt nem tüntettek. zsúfolásig megtelt a farkas-utcai templom. persze nem azokkal, akiket a felvezetőben emlegetett az új püspök. vagyis, hogy: tömegek hagyják el a református egyházat. ezt mondta. szó szerint. és azt is, hogy még nem sikerült azonosítani az okát. a megújulás ismét akut kérdés, de ezt nem úgy, hanem másképpen kell csinálni. mjondta. 

kételyeim vannak. mi az, hogy nem tudják az okát? minden tudományos eszköz rendelkezésükre áll, hogy milliméternyi pontossággal azonosítsák hol van a kutya elásva. 

miért lenne jobb ne tudni, hogy mi a jelenség oka? visszatérek még erre. 

valamit azért kell neki is mondani. ünnepélyesen. hogy mit miért nem lehet. azt mondja, hogy a megújulás ösztönzése kívülről jön, ami azzal fenyeget, hogy a világ a maga képére és hasonlatosságára akarja formálni az egyházat. a püspök mondja ezt. 

ergo: a konzervativitás biztosabb, mint a modernitás. a megújulás nem a hit korszerűsítése, mondja. a hitet nem kell modernizálni! mert a krisztusban nyert kegyelemben való megtisztulás. sic! 

mindig így volt. ez volt a történelmi reformáció lényege. nemde? 

most mégis tömegek hagyják el a református egyházat. ezért az állítás lufi-madzagon lóg az éterben. paradoxon. dogmája van az egyháznak, de hatástalan. 

mi a megújulás feltétele? 

Krisztushoz hangolni felfogásomat. röviden, velősen. de ameddig eljutok Krisztushoz… onnan tovább aztán következik az egyéni megújulásom. 

de, hogy jutok oda? 

hogy éri el az egyház, hogy tagjai ne lépjenek ki tömegesen? 

egyetlen lehetősége az, hogy minden szolgálatával – igehirdetés, beteggondozás, marketing, szociális média, vallásoktatás, politika és mindenféle misszió révén – elszántan igyekszik engem Krisztus felé fordítani. hogy felismerjem. hogy megszeressem. és örömmel megtérjek. életfelfogást és életmódot váltsak. 

az egyház megújulása valóban nem a hit “modernizálása”. de jelenti azt például, hogy meg kellene tanulni a kortárs nyelvet. azért, hogy képes legyen megszólítani. 

ez bizony nagyon sok mindent érint. nagyon-nagyon sok változást. nagyon-nagyon sok munkát. 

vajon ezért mondják, hogy nem tudják a jelenség okát?