van egy ősrégi love story-m. plussz egy kérdésem. majd a végén! 

erdélyi falu a 2000-es évek elején. kilátástalanság, munkanélküliség, drasztikus váltáskényszer, a múlt és a ködös jövő határán. Ádám meggyőzi Évát, hogy emigráljanak Franciaországba. a srácok serdülőkorúak. a jövő probléma, nem játék. összepakolnak egy-egy kis bőröndbe, a kulcsot és a négy dűlőben visszaszolgáltatott két hektárnyi szántót megbízható rokonra bízzák, aztán seperc alatt elrepülnek. 

Ádám kemény, mert ezt egy rendes erdélyi el is várja saját magától. mindent vállal, párhuzamosan több melót is. mert nem magára, hanem a srácokra gondol – arra, hogy bár nekik legyen jobb! mert ilyen volt az erdélyi ember a kétezres évek elején – csak a gyerekeire gondolt. és arra, hogy az önfeláldozás megtérül majd a következő nemzedékben. és egyáltalán nem gondolt semmi másra. például a transzgenerációra és az örökölt sorsra sem. dolgozott reggeltől estig és meg volt győződve, hogy életet statuál. ez így van rendben. 

Éva pedig ebben hűséges segítőtársa volt. ő szerette is a srácokat. Ádám, talán nem? hát, Ádám büszke volt a fiaira, és ragaszkodott ahhoz, hogy mindig is büszke lehessen rájuk. és ez csak abban az esetben lehetséges, ha követik a példáját, állják a sarat, és többre viszik mint ő. hát, Ádám így szerette őket. Éva másként. 

eltelt tíz év, Ádám erdélyiesen állta a sarat, Sára szerette a srácokat, a srácok pedig élvezték, hogy franciák. megtették a kötelezőt, jeleskedtek, tanultak, haladtak, de franciák lettek. Káin tizenkilencévesen bevallotta magának, hogy meleg, Ábel pedig beleszeretett egy pakisztáni emigráns pitasütő lányába. 

ekkor Ádám kitagadta Káint, és innen kezdve visszafogta magát a sárállásban. inkább a tévét bámulta, vagy nézett a semmibe. Évával nem tudta megbeszélni, mert Éva szereti a fiúkat. amikor kiderült, hogy Ábel megkérte a pakisztáni lány kezét, elkezdett inni is, és menthetetlenül úgy érezte, hogy becsapták és megalázták fiai. 

Ruth, a pakisztáni lány beköltözött Ábel szobájába, és megszerette Évát, akinek tíz év franciaországi magány után pontosan egy ilyen kedves lányra volt szüksége. ugyanis Ruth nem lett igazi francia, mert a pakisztáni apák nem azt akarják, hogy gyerekeiknek több sikerüljön, hanem azt, hogy ragaszkodjanak hagyományaikhoz és családjaikhoz. ezért őt is kitagadta, testvérei pedig megfenyegették Ábelt. és nemcsak. Káint megalázták, Ádámot pedig a kocsmában kapták el. a hátsó bejárati sikátorban hagyták helybe. és ezt már egy rendes erdélyi ember nem tűrheti, mert az ősök becsülete is kockán forog. 

és akkor végre összehívta a fiúkat. meg az ősök szellemét. de mindhárman elvéreztek. mert a pakisztáni pitasütőnek több fia és rokona volt. és hite, hagyománya, és védelmező istene. úgyhogy kinyírta a román kutyavérűeket. Éva tíz év után egyedül maradt Franciaországban. vagyis a kitagadott pakisztán Ruthtal és Jacobs-al, aki bánatában beköltözött Káin szobájába. 

de ő igazi francia volt, úgyhogy szociális ösztöndíjból élt, Ruthnak pedig útlevelén és félelmén kívül nem volt semmi. úgyhogy Éva felhívta erdélyi rokonát és megkérdezte, hogy megvan-e még a kulcs. a rokon mondta, hogy megvan a föld is, de azt már bérbe adták egy mezőgazdasági befektetőnek, aki rendesen fizet ezért. Évának fogalma sem volt, hogy mit kezdjen ezzel az információval, és sejtelme sem arról, hogy eltelt közben egy évtized. hogy Erdély is más. talán francia. az biztos, hogy nem skandináv, de francia vagy spanyol, inkább. úgyhogy közölte ágról szakadt új francia rokonaival, hogy ő hazaköltözik, mégiscsak otthon a legjobb. talán az úr megharagudott amiért elhagyták a szent szülőföldet. mindenféle ilyet mondott, és Jacobsot kérte, hogy segítsen repjegyet vásárolni. 

de Ruth is, Jacobs is úgy döntött, hogy Évával mennének inkább, mert nekik Franciaország már nem hazájuk. Franciaország megölte szerelmüket. Éva pedig olyan jó romániai asszony. Románia is biztosan jó hely lehet. 

Éva megrémülve nézett előbb a buzi Jacobsra, majd a cigány színű Ruthra. és mondta, hogy ezt ő nem várhatja el tőlük. nem szakadhatnak el családjaiktól. és kitalált mindent, csakhogy eltérítse őket ettől az eszement szándéktól. 

Jacobs három repjegyet vásárolt. már a reptéren voltak, amikor Éva szembefordult velük: Jacobs te nem lehetsz buzi Erdélyben, mihez kezdesz? aztán Ruthnak egyenesen a szemébe nézve mondta: leányom te cigány leszel Erdélyben és cigányként ott soha nem lehetsz boldog. 

Jacobs akkor hallott először arról, hogy erdélyben nem lehet buzinak lenni. úgyhogy belátta, jobb lesz Franciaországban maradni. esetleg majd meglátogatja Évát. de Ruth nem bánta. végül is Franciaországban sem volt pakisztáni, hanem egy mocskos arab, akinek ezt sosem mondták a szemébe, de a mézesmázos francia sem tudta eltakarni az európai tekintetben a félelmet, majd néhány terrorista akciót követő időkben a haragot, gyűlöletet sem… mindegy hol lesz kívülálló. Éva az egyetlen ember, akivel szeretet viszonyban van. és most ez számít csak. megölelte Jacobsot, karon fogta Évát és elindultak a fapados gép felé. 

a fatornácos ház valóban állt még, de megtakarított pénzüket is majdnem mind felemésztette a tatarozás, mert időközben Románia sem a tíz évvel ezelőtti. 

azért maradt a büfére is. ugyanis ez tűnt megoldásnak: pakisztán pitát sütni a románoknak, ha már úgyis divatja van a keleti gyors kajáknak a snack bárokban, amihez jöhet fűszernek a párizsi újragondolás. úgyhogy így hirdették kínálatukat: párizsi pakisztán pita. 

a menü miatt nem is kellett szégyenkezzenek: 

– frissen sütött naan és pita 

– fűszeres bárány- és csirkehús 

– erdélyi csavar: zakuszkás pita, juhtúrós-paradicsomos mártogatóssal 

– édes meglepetés – mézes kardamomos sült kása vagy rózsavízes rizspuding. 

ahogy ez várható volt egyébként, a helybéliek meg sem kóstolták. és egyáltalán nem voltak barátságosak. azokat a fiatalokat is megszólták, akik nem tudtak ellenállni a kísértésnek. 

Románia hamarabb lesz Franciaország, mint Erdély. de, hogy ez jó vagy rossz, esély vagy hátrány, nehéz eldönteni. a vállalkozást végül a falu és a környék cigányai mentették meg. ezért a fiatalok is elpártoltak. Éva és Ruth cigány sorsra került. 

“szegény Éva, mondogatták…, jól megverte az isten. férje és fiai, aztán örökségül megkapta ezt a cigánynét is.” így beszéltek róluk. 

ám a párizsi pakisztán pita túllépte a falu határait. a magyarok kerülték, de a főleg román lakta környék akkora piacot képezett, hogy futárt is kellett alkalmazni. és a büfé beköltözött az online térbe is. Évát és Ruthot már nem fojtogatja a beszűkülés. 

egy szép napon luxusterepjáró állt meg a büfé előtt. a bérlő ragaszkodott hozzá, hogy személyesen vigye ki Évának a járadékot, mert hallott a kulináris kuriózumról. ő volt az első magyar kliens. 

a férfi hosszasan nézi Évát, aki kezében egy lapáttal épp a kemencéből húzza ki az aranybarnára sült lepényt. a füst és a fűszerek illata összekeveredik a meleg nyári levegővel. Ruth önkétlenül kicsit hátrébb húzódik. mert valami megváltozott a térben. a férfi Évát szólítja meg, de talán Ruthoz beszél: 

– maga nem idevalósi. 

éva megtorpan. az utóbbi időben sokszor mondták ezt neki, de valahogy most másképp hangzik. nem gyanakvás, hanem kíváncsiság. talán. 

– dehogynem – feleli halkan. – csak egy időre máshol jártam. a férfi bólint. 

– és most visszajött? 

– azt hiszem, igen. 

a vállalkozó egy pillanatig még némán figyeli Évát, majd mosolyogva Ruthoz fordul: 

– akkor adjon egy lepényt. bárányhússal. pikánsan. 

tovább már tudod a történetet, mert ez egy igen régi story, de van egy örökzöld kérdésem: 

a szerelem választás vagy sors?