Jézus Krisztust jobban ismerem, mint Donald Trumpot.
ez jutott eszembe. higgyétek el, a gyaloglás azért a legjobb, mert rengeteg minden jut eszedbe. főleg olyasmi, amire egyébként nem gondolsz. de, erről majd máskor…
elég baj, hogy így állok ezzel, mert lássuk be a világ folyását igen nagy mértékben éppen Trump irányítja. ezt mondják róla, akik dohognak. és azok is, akik nem.
azt is hallottam ma egy másik híres politikustól, hogy Trump a történelem legnagyobb visszatérője. mindenki ki akarta csinálni (még fegyveres merényletet is követtek el ellene!), ám nemcsak túlélte, de vissza is tért.
jézus is így járt. de ő még nem tért vissza. igaz, őt kicsinálták. aztán, meg azt mondták, hogy harmadnapon feltámadt. majd pedig szentlélekként visszatért. nem tudom, hogy van ez. de leginkább ezt mondják róla.
szóval, ismerni kellene Trumpot, tényleg.
(amúgy, az a politikus, aki ezt mondta, nagyon el van hízva. ezért kétségekkel fogadom állítását. nem is csípem, mert a szénhidrát zabálok pártját erősíti. vagyis inkább támogatja a gabona- és műtrágya ipart, meg az agresszíven zabálásra manipuláló kereskedelmet, meg az egészségügyi és gyógyszeripari bizniszeket, mint mondjuk a szénhidrátmentes gyalogosokat. nem bízom benne. eleve gyanús minden, amit szóba hoz. Trump is. szerencsére Jézusról nem beszél, csak a történelmi egyházakról. szerencsére ez nem egy és ugyanaz.)
azért Trumpot mégiscsak meg kellene ismerni, ha már a világ egyik gigászi államegyesületének lett a visszatérő,, avagy újrázó elnöke. erre gondoltam.
és milyen kár, hogy a New York Times nem segített közelebb kerülnöm. meg senki. sem a Trump-bírálok, sem az imádók. annyit tudtam meg erről a fontos emberről, hogy mit gondol az ukrajnai, vagy az izráeli helyzetről, meg a világ gazdaságpolitikájáról, a háborúkról és békékről, meg a nőkről, és persze sok-sok más fontos dologról – talán a szénhidrátról is, közvetve –, de nem tudtam meg, hogy mit gondol a halálról. a halálról és az életről.
ugyanis én, az együgyű, így vagyok képes megismerni az embereket. s amikor ezt leírom, az is eszembe jut, hogy milyen kevés embert ismerek. hát, ne szépítsük: nagyon keveset!
te is, inkább ismerősöm vagy, mintsem olyan, akit ismerek.
gondban vagyok. tényleg. jézus jó fej volt, mert elmondta, hogy mit gondol erről. és még sok más vallásalapító is. ám, ők nem tértek vissza hatalomra, mint Trump.
azon töröm a fejem, hogy most már tényleg meg kellene ismernem Trumpot, Ebrahim Raiszit, Hszi Csin-Pinget, Kim Dzsongunt, és Putyint is. azt sem tudom, hogy anyám, a feleségem, vagy a gyerekeim mit gondolnak erről. emiatt talán őket sem ismerem. van baj elég, ugye?
az emberi kapcsolatok többnyire más szempontok szerint jönnek létre. szerelem, üzlet, társulás, szövetkezés, csoportosulás, klub, stb. ezekre gondolok. hogy más szempontok szövik, fonják, bogozzák össze a szálakat.
maradjunk a legszebb közönségességnél, a szerelemnél. tetszel, mert szép vagy. esztétikai élmény. aztán beléd szeretek, mert olyan jól tudsz szeretni – vagyis a te szenvedélyedben, féltésedben, kitüntető figyelmedben érzem legjobban magam a bőrömben. a szerelem voltaképpen egy szimpatikusan torzító tükör. gyönyörködni tudok önmagamban, látva, hogy te gyönyörködsz bennem. na, mennyivel prózaibb lenne, ha a kapcsolódást egy ilyen prózai felvetés alapozná meg: vonzó, hogy mit gondolsz saját halálodról és életedről. a vallások ilyenek. legalábbis így indulnak.